A kertészkedő ember és családja nem nélkülözheti a tűzifát; a házak kályháinak jelentős részét, a kandallókat rendszeresen fával fűtik és a nyári, szabadban folytatott sütés-főzés fűtőanyaga is a fa.

Erdőben, a kitermelés helyén a tűzifát vastagság és alak szerint osztályozzák: hasábfa 15 cm vagy ennél vastagabb törzs- és ágrészek felhasogatásából ered; dorongfának az 5-14 cm vastagságú darabokból álló, nem hasított tűzifát nevezzük; gally vagy rőzsefa alatt az 5 cm-nél vékonyabb ágakból termelt, esetleg kévékbe kötött tűzifát értjük. A tuskófa a gyökerek és a tuskó felaprítása útján keletkezik.

Az erdei fafajok fűtőértéke igen különböző. Ha a gyertyán hasábfáét 1000-nek vesszük, akkor a bükk 966, a cser és a tölgy 960, a nyír 855, a fenyőfélék 690, a nyárfa 570, a fűzfa 508 értéket képvisel.

Kiváló tűzifa az akác, amelynek nagy előnye, hogy nyersen is jól lehet vele fűteni. A fűtőképessége nagymértékben függ a nedvességtartalmától: a légszáraz, azaz 10-12% vizet tartalmazó, egészséges (nem korhadt, redves) tűzifa hőértéke 3500-4000 kalória.

A kertben kitermelt, kiszáradt díszfák és gyümölcsfák tűzifaértéke igen különböző, de ezeknek is valamennyi része felhasználható fűtésre, főzésre.

Bálint gazda

Forrás: Bálint gazda, kattintson az eredeti cikkhez!