Adventet nézhetjük úgy, mint egy lehetőséget arra nézve, hogy felkészítsük a szívünket az ünnepre, a valódi kapcsolódásokra.

Az advent megélése nélkül koraszülött lehet a karácsony: hirtelen érkezik s felkészületlenül ér. Advent megélése nélkül könnyen érezhetjük azt, hogy valódi tartalom nélkül suhant el mellettünk az ünnep.

Ami segíthet ebben:

• Megadhatunk magunknak egy számunkra reális napi időkeretet (például 5-30 perc), amit az ünnepre hangolódással töltünk. Ennek az eszközeit, illetve módját nyugodtan szabjuk magunkra: vannak, akiknek az segít, ha teljesen csendben vannak, vannak, akik nagyokat sétálnak a szépen kivilágított utcákon, vannak, akik forró teát iszogatnak, adventi zenét hallgatnak, vagy ünnepi verseket olvasnak.
• Kijelölhetünk néhány időszakot, amikor offline módba vált a család.
• Vasárnaponként gyújtsuk meg közösen az adventi koszorún a gyertyát! Szürcsöljünk közben forralt bort, a gyermekek forró csokit tejszínhabbal. Beszélgessünk, nyugodtan álmodozhatunk, hatalmas tervek gondolatáról mesélhetünk, váljunk játszadozó kisgyermekké.

A minket körülvevő világot nem változtathatjuk meg, általában nem vonulhatunk ki belőle teljesen. Azon azonban változtathatunk, hogyan reagálunk rá, és szabhatunk kereteket a hatásainak.

Kívánunk mindenkinek, örömteli, felszabadult,
békés adventi időszakot!