Tartósítás régen és ma

Egyre több háziasszony tartja fontosnak, hogy a kálium-szorbáttól és nátrium-bezonáttól hemzsegő bolti termékek ne kerüljenek a családi asztalra, ez többnyire házi tartósítással valósítható meg, viszont azoknak javasolt cikkükent elolvasni, akik letudnak mondani a vegyszeres élelmiszerekről, de nincs tisztában az ősi, jól bevált vegyszermentes tartósítás fogásaival.

A tartósítás célja

Az élelmiszerekben található mikroorganizmusok szaporodásának gátlása/elpusztítása, illetve mikrobás szennyeződés kizárása/újraszennyeződés preventálása, melyek ökológiai tényezők befolyásolásán alapulnak (fény, hőmérséklet, víz).

A tartósítás módja régen és ma

Nagymamáink – fortélyai a hőkezelés, vízelvonás, hőelvonás, szárítás/aszalás régóta ismert ma is alkalmazott módszerek.
Befőzés – cukor és tartósítószerek/baktériumok nélkül - A hangsúly a tisztaságon van, steril üvegek, tiszta kupakok, néhány percig főzött gyümölcs. Ennek okán a kórokozók elpusztulnak – és a készítmények eltarthatóvá válnak.

Csakhogy a mai élelmiszeriparok ennél újabb polcálló termékeket is alkalmaznak, ezeket pedig úgy hívják, hogy besugárzásos tartósítás (ultraibolya vagy ionizáló sugárzás); a szerves és szervetlen tartósítószerek alkalmazása (ecetsav, citromsav, szorbinsav, szén-dioxid, kén-dioxid); a szabályozott légterű tárolás; a transzformált légterű védőborítás; az SSP és a sous-vide technológiával előállított termékek.

A tartósítás meghatározó szempontja, hogy az élelmiszerek mérvadóbb tulajdonságai ne változzanak meg, biológiai értékük ne csökkenjen, a termékek élvezeti értékükből ne veszítsenek. Emlékezzünk, milyen finomak voltak a nagyi befőttjei! Ne maradjuk le tőle mi sem, őrizzük meg nagymamáink jól bevált vegyszer mentes praktikáit/hagyományait az egészségesebb tartósítás érdekében. Fakanálra fel!

Gabrovits Renáta