Ángyán Tamás polgármester 2017. március 15-i ünnepségen elhangzott beszéde.

Tisztelt Egybegyűltek, kedves Ünneplő Közönség!

169 évvel ezelőtt fontos események kezdődtek meg. Fiatalok, hazafiak úgy döntöttek, lépni kell a magyarság jövője és megmaradása érdekében. Úgy érezték, a magyar nép megérdemli a szabadságot és a függetlenséget, a magyarok megérdemlik, hogy saját sorsukat maguk irányíthassák. „Rabok tovább nem leszünk” – hirdették ki a 12 pontban.
Bátor hősök, a szabadság, a függetlenség tiszta szívű harcosai éltek akkor, és indultak közösen egy olyan úton, amely a mai magyarság megmaradását eredményezte, elszántságuk, értékrendjük példaként állhat előttünk ma is.
Vajon fel tudjuk-e fogni, értelmezni tudjuk-e az igazi értékét azoknak a tetteknek, melyeket 1848-ban éltek meg tiszteletre méltó őseink, hőseink. Tudhatjuk-e, hogy valójában mit akartak, hisz 48-49 számunkra történelem, nem élhettük meg az eseményeket megtörténtük pillanatában.
169 év telt el. Hosszú idő ahhoz, hogy feledésbe merüljön a múlt. Hosszú idő ahhoz, hogy másként lássunk akkori dolgokat.
Ezért is fontos, hogy továbbadjuk a jövő nemzedékének azokat az ismereteket, melyeket mi ismertünk meg múltunkról. Arról a múltról, amely meghatározza jelenünket és jövőnket.

Ezért van szükség olyan emberekre, akik történelmünket, múltunkat kutatják, fedezik fel újra, s megosztják velünk ezeket a tudásokat. Nem csak önmagában a múltért, a gyökereink tiszteletéért, hanem azért is, mert tanulhatunk, példákat, útmutatást kaphatunk mai életünkre is belőlük.
Ne hagyjuk magunkat, ne hagyjunk felejteni, mert nem csak az akkori kornak üzentek ők, 48 hősei, nekünk is üzentek, az általuk kitaposott úton járunk ma is. Hazafiságról, a haza iránti szeretetről, a magyarság összetartásáról. Nem tudjuk kik voltak ők, nem ismertük őket személyesen. Csak elképzelni tudjuk őket. De tudjuk, miért küzdöttek, életüket adták értünk, Magyarországért, a magyarságért, a jövőnkért.
Összekovácsolta 48 szellemisége a nemzetet, a széthúzás, a tagadásra épülő rövidtávú érdekek politikája helyett az értékekre épülő közös tudat és bölcsesség vezérelte őket. Talán ma is példa lehet számunkra.
169 év telt el azóta. Sok minden megváltozott, de sok minden megmaradt, megszilárdult. 1848-nak is köszönhetjük, hogy áldott itt e föld, és ez a föld az otthonunk. Otthonunk maradt és az is marad.
Csak követnünk kell Kossuth, Petőfi és a többiek útját.
Múlttal, jelennel és jövőnkkel, melyet most írunk, mi, közösen.