November negyedike

A mai napon Máthé Áron történész, szociológus fent idézett mondatával és az alábbi írásával emlékezik meg Bakonybél Község Önkormányzata az 1956-os forradalom leverésének napjáról, november 4.-ről.

November negyedike

Hogy látták forradalmunkat az amerikai sajtóban?

George Orwell "Csavargásaim Londonban és Párizsban" című szociográfiájában úgy jellemezte a magyar embert: "lobbanékony és öntudatos". Ha így van, akkor talán a  hevesvérűség az, ami az önképünk tisztán látását akadályozza. Honfitársaink egy része túlzásokba esik - "sumér tehát magyar" - más része pedig az öngyűlöletig is eljut: "nincs is olyan, hogy magyar". Modernkori történelmünk kapcsán sajnos mintha az utóbbit égették volna belénk jobban a két vesztes világháború eredményei és a kommunista diktatúra 45 évnyi antinacionalizmusa. Tapasztalatom szerint hazánkfiai közül igen sokan képtelenek elfogadni, hogy velünk is történhetett szerencsétlenség, vagy éppenséggel, hogy adott esetben mi lehettünk az áldozatok. Ha arról esik szó, hogy a szovjet csapatok mit műveltek 1944-1945 során, azonnal megjegyzi valaki: "megérdemeltük, mi előbb mentünk oda hozzájuk". Ha az ember a jugoszláv partizánok horrorjáról beszél, akkor rögtön jön a "hideg napok".  Bizonyos értelemben így van ez 1956 kapcsán is. "Minek kellett ez az egész" - kapjuk meg, s talán még fokozzák is: a magyar az ne ugráljon. "Ne magyarkodjon" - teszik hozzá esetleg ezt az undorító kifejezést. Nyelvünk miatt is nehezebben értjük a külvilágot és így önmagunkra is nehezebben látunk rá. Viszont mindezek miatt sajnos néha a magyar hajlamosabb hinni a külföldnek, mint a saját szemének és szívének. Éppen ezért november negyedikén érdemes néhány rövid, a forradalmunkról szóló külföldi kommentárral adózni a hősök és áldozatok emléke előtt. 

Kiégett szovjet páncélosok az Üllői út és a Nagykörút kereszteződésénél a forradalom napjaiban (MTVA)

„Ismerjük be őszintén, hogy mi nem bátorítjuk a magyarokat, ők bátorítanak minket. Mi csak remélhetjük, hogy talán kiérdemeljük a tiszteletüket, és csak imádkozhatunk, hogy hősiességükből egy kicsi talán ránk is átszáll." (Roscoe Drummond, Washington Post,december 18.)

„Az 1956-os nagyszerű magyar forradalmat egy felemelő érzés teszi a történelemben egyedülállóvá, még a hősiességnél és az önfeláldozásnál is sokkal inkább, melyet az elmúlt hetekben szavakkal nem sikerült leírni. A hazafiak kezdettől fogva, úgy tűnik, hogy érezték, hogy nem csupán saját magukért harcoltak, hanem az egész szabad világért. Mi több, érezhették, hogy a győzelem nem lesz azonnali, hanem egy jobb jövő hozza majd meg azt. A túlzott politikai derűlátás mind külföldről származott. Mégis, a végzet baljóslata ellenére, tovább harcoltak a végig." (Christian Science Monitor, november 10.)

„Ma egy hónapja, hogy a magyar forradalom megkezdődött. Diákok és munkások békés tüntetéseként kezdődött, akik sérelmeik orvoslását követelték. Forradalommá vált, amikor a titkosrendőrség és a szovjet hadsereg egyenruhájába öltözött gyilkosok golyói fegyvertelen férfiakat, nőket és gyerekeket mészároltak le. A forradalom ma is folytatódik, bár az általános sztrájk lett a puska helyett a fő fegyver. A történelemben nincs fényesebb fejezet, mint amelyet a magyar nép írt le harcával a szabadságért." (New York Times, november 23.)

„Ezek az események nagyszabásúak, mert világosan bizonyítják, hogy a nagy népek kormányainak az idők során bizonyos morális alapelveket be kell tartaniuk... A szovjet kormány figyelmen kívül hagyta ezeket az elveket, valóban hosszú ideig, most láthatják annak eredményét Kelet-Európában... Amit az elmúlt napokban Magyarországon és Lengyelországban láttunk, elképzelhető, hogy egy bomlási folyamat kezdete, amely magára Oroszországra is átterjedhet. Az eseménysorozat egy a teljes szovjet kommunista rendszerre kiterjedő társadalmi megrázkódtatás előjátéka lehet." (George Kennan, Saturday Evening Post, november 24.)

https://huszarvagasblog.hu/november_negyedike.html