Megemlékezni mentünk ma délután 17:00 órakor a porvai temetőbe.Minden esztendőben a Halottak napján mindannyian megemlékezünk elhunyt hozzátartozóinkról és barátainkról, ismerőseinkről. Az emlékezés virágaival lerójuk tiszteletünket síremlékeiknél. Nagyon fontosak az emlékek. Ebben az időszakban mindannyian felidézünk olyan emlékeket, amelyek a közös élményeket eleveníti fel, vagy ahogy ő az emlékeinkben él.Emlékezzünk meg minden hozzátartozónkról és minden egykori porvai lakosról aki a falu lakosságát alkotta, itt tervezte életét, családját, jövőjét, vagy akit a sorsa más irányba terelte életé, vagy Porvára hozta a sors.Gyakran hallani a lakosoktól hogy éjszaka amikor nem tudnak aludni végig számolják kik haltak meg a faluban, ki hol lakott, milyen családok éltek a faluban. Ez is hozzátartozik a mi életünkhöz.

Emlékezzünk Bittmann János Alexra aki Porva szülöttje volt, és az élet egész fiatal korában úgy hozta, hogy Amerikába került, de nem felejtette el honnét indult az életbe. Innét Porváról! Amikor a Jó Isten magához szólította a nyolcvanas évek végén megemlékezett szülőhazájáról és egész élete során felhalmozott vagyonát ráhagyta a helyi fiatalemberekre. Azt hiszem ez egy rendkívüli tett volt a részéről, nem sok ember tette ezt meg. Számos család kapott lehetőséget az örökölt pénzösszegből, aki jól gazdálkodott vele nagy dolgokat is meg tudott belőle valósítani.Tisztelet és elismerés illeti Bittmann János Alexet tettéért és Porvához kötődő érzéseiért.

Emlékezzünk ma Székely József kántor tanítóra is, aki ugyan nem Porva szülöttje volt, de nagyon szerette községünket, az itt élő embereket. Hivatását teljes odaadással végezte Porván. Tanítói munkájs mellett a szegényebb családok érdekében sok esetben a kántori hivatást is gyakorolta és akinek nem volt lehetősége papot fogadni a temetésre, térítés mentesen elvégezte. Magam is sokat kutattam annak idején a levéltárban Székely Tanár Úr életéről, az csakis elismerő hangú levelekkel találkoztam. Tanítói és kántori tevékenységét a közösség megelégedésére szolgálta.

Elismerés és tisztelet kísérje emlékét Székely József kántortanítónak, Bittmann János Alexnek és minden szerettünknek akire emlékezünk a hétköznapjainkban és ez idő tájt.

Emlékezés szeretteinkre....

"Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban, és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák a lelkünkbe ivódott képüket. Emlékünk csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok."

Devity Tamás

Mindenszentekre:

Halk léptekkel sétálnak
Az Emberek a járdán.
Vannak, akik családostól,
És vannak, akik árván.

Egyformák vagyunk mi, Emberek,
Hiszen mindannyian ugyanazért
megyünk.
Mert az életünkből hiányzik valaki,
Akiért egy gyertyát most leteszünk.

Halványan ragyog a sötétben
Több ezer gyertya lángja.
Szívünket és Lelkünket
A Hiány és a Fájdalom bántja.

Sajgó szívvel gondolunk rátok,
Kik sajnos már nem vagytok velünk.
S lehunyt szemmel képzeljük el,
Ahogyan fogjátok a kezünk.

A Ti Lelketekért gyújtunk gyertyát,
Hogy békésen élhessen az égben.
És a Szeretetünk melege óvjon
Titeket a hidegben s a jégben.

Amerre csak nézek itt kint,
Mindenfelé könnyeket látok.
Mert a drága szeretteitek
Őszintén, nyitott szívvel gondolnak rátok.

Szeressük hát mi is egymást,
Ne kelljen többé félnünk!
Mert sokkal szebb lenne szeretetben,
Mintsem háborúban élnünk!!!