Nincs megjeleníthető tartalom

BakonyiHírek.hu

Hagyományőrzésről

Populáris hír

Hazánkban a hagyományőrzés nem egyértelmű. Gyakran félre csúszik ez a fogalom, pedig ez egy igen természetes és fontos téma. Az emberek java sikkból csatlakozik a hagyományőrzés égisze alá, ám sokkal mélyebb helyről fakad ez, mint gondolnánk.

Régi vagy új erkölcsrend?

Hazánkban a hagyományőrzés nem egyértelmű. Gyakran félre csúszik ez a fogalom, pedig ez egy igen természetes és fontos téma. Az emberek java sikkből csatlakozik a hagyományőrzés égisze alá, ám sokkal mélyebb helyről fakad ez, mint gondolnánk.

Hagyományőrzés, mint divat

Nehéz abból a beosztásból hagyományokat, régi életszemléletet őrizni, amely alapján az a valódi érték, ami a világ számára elfogadott. Akárhogy is van, akár divatként, akár szívből cselekszi a hagyományok őrzését az illető, az egyértelműen jó: mert megismerünk dolgokat, életünk részévé válik, valódi dísszel ékíti lelkünket, környezetünket, és talán eljutunk odáig is, hogy beágyazódik életszemléletünkbe, és ami még fontosabb, a gyerekeinkébe is. Talán négy szóban fogalmazhatnánk meg e célt: „óvni, ápolni, őrizni, továbbadni” mindazt, amit őseinktől kaptunk ajándékként és felbecsülhetetlen értékű örökségként. A színpompás viseletet, a népi játékokat és tánclépéseket, a festés művészetét, a régi bútorainkat és használati tárgyainkat, a szépen szóló népdalainkat , a népi eledeleket és a különböző ünnepkörökhöz kapcsolódó hagyományainkat.

Régi tárgyak

A nyolcvanas években divatja volt a paraszti használati tárgyak gyűjtésének, ám más dolog valamint azért magunk körül tartani, mert szép, és megint más egy olyan – valójában használható – tárgyal dolgozni, későbbi, esetleges használat céljából elrakni, amihez érzelmi kötődésük is van. A régi tárgyak nem csak szívünket melengetik, nem csak jó érzés használni őket, hanem kevesebb szemetünk lesz, mivel már van, és nem kell új. Kérdés az, hogy mi a prioritás: a divat, a felhasználás, a kényelem, vagy a konvencionális, jól bevált értékek, melyek nem népszerűsítésen alapszik.

Régi mesterségek

A mai szakmák nagy hibája, hogy nem az élhető életet 'támogatják' a megszerzett tudással. Ennek értelmében, eladó szak helyett marketing szak van, mely után eladói szakmát kell tanulni. Jó dolog marketinget tanulni, ám a régi mesterségek a létfenntartásra irányultak, azt művészi fokra generálta az egyén. Ezért ember közelibb: Mindenkinek, legyen két szakmája, egy a mai világnak, egy pedig olyan, amivel értéket teremt a népnek és saját szellemének.

Családi hagyományok

A nemesi családok szertartásossága is ezt volt hivatott reprezentálni. A parányinak tűnő dolgokban hordozzák tovább a valódi értékrendet – ha volt. Ez merevséget kölcsönzött az egyénnek, a családnak, ámde célját elérte az évszázadok során. A konvencionális ember számára azért reveláns a családi hagyományrendszer, mert úgymond, tartást, gerincet ad mindenkinek, egy sorvezető a család tagjai számára.

A régi paraszti élet

Nyafogunk, hogy a régi élet élhetőbb volt. Tudjuk is, hogy miért? Egy parasztudvar majdnem önellátó volt, és mivel nagyon kemény fizikai munkával maradtak fenn az emberek, minden hasznosult, semmi nem volt fszükségtelen. Mindenből annyit állítottak elő, vettek és használtak, ami a működéshez elégséges volt. A szerves anyagot komposztálták, kemencét, sparheltet használtak mely nem csak a fűtést oldotta meg, hanem ugyanazzal az energiaforrással főztek is. Az életet a természet határozta meg. Ha dolog volt dolgoztak... és összefogtak, mert a természet a legnagyobb főnök. Ma e helyett fogyasztunk, úgy, hogy bántjuk egymást a pénzért, ami ezt lehetővé teszi...

Őrizzük a lelkükben!

A hagyományokat nem csak csecsebecse szinten, egy kézműves napon alkotott aprósággal kell megőrizni. Inkább a lelkükben. Botorság lenne, ha folyamatosan múltban élnénk. Ünnepeinkkel, hagyományainkkal azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek érezzék meg, a világnak múltja és jövője van. Az életben legfontosabb dolog a szeretet, egymásnak örömet szerző emberi összetartozás. Azért vagyunk a világon, valahol legyünk benne... E világunkban ne csak legyünk, otthon is érezzük magunkat. Szülőföldünkön, hazánkban, s ne szakadjunk el annak múltjától, mert megszűnik nemzet lenni a nép, amelyik nem vállalja ezt az örökséget. Változni, változtatni szükséges, ám az ésszerű, hasznos, dolgokat meg kell tartanunk, hisz ezektől lettünk azok, akik ma vagyunk, ezektől lesznek gyerekeink olyanok, amilyennek látni szeretnénk őket. A hagyományokat nem csak szeretni, művelni kell, hanem tisztelni is, legyen az tárgy, életvitel, bármi.

Gabrovits Reni
A kép illusztráció!