BakonyiHírek.hu

Pannonhalma (1965-ig: Győrszentmárton, németül: Martinsberg, szlovákul: Rábsky Svätý Martin) város Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi járás székhelye. Kedvelt turisztikai célpont, elsősorban a Pannonhalmi Bencés Főapátságról és annak épületeiről ismert, amely 1996 óta az UNESCO Világörökség része. Habsburg Ottó főherceg szívét a Pannonhalmi Főapátság, holttestét pedig a bécsi császári kriptában őrzik.

Győrtől 19 km-re dél-délkeleti irányban fekszik a Sokorói-dombságban. Szép kilátás nyílik a pannonhalmi vártól Bábolna és Budapest fele is (a dombtetőről lehet látni a bábolnai „szélkerekeket” is, de tiszta időben az esztergomi bazilika is látszik). A vár túloldaláról tiszta időben egészen Győrig el lehet látni. A város közelében fekszik Écs, Ravazd, Győrság, Pér, Nyalka, Tarjánpuszta, Győrasszonyfa, Pázmándfalu, Nyúl, Tényő és Sokorópátka.

Megközelítése

Közúton a legfontosabb megközelítési útvonala a 82-es főút, amely Veszprém és Győr között húzódva a várostól nyugatra halad el. Pannonhalma központja a főút felől három irányból is megközelíthető: a leginkább kézenfekvő útirány a 8224-es út elágazása, de le lehet térni a főútról, észak felől érkezve Écsnél is a 82 122-es útra, vagy dél felől érkezve Ravazdnál a 8225-ös útra. A 81-es főút irányából Péren át a 8223-as vagy Mezőörsön át a 8224-es úton érhető el Pannonhalma.

Vasúton a Győr–Veszprém-vasútvonalon érhető el a város, a vonalnak ma egy állomása van itt: Pannonhalma vasútállomás a központ nyugati szélén helyezkedik el, a 8224-es út vasúti keresztezésének északi oldalán, közúti megközelítését az említett útból kiágazó 82 328-as számú mellékút (Petőfi Sándor utca) biztosítja. A város területén működött korábban még a vasút Ravazd megállóhelye is.

2021 őszén várhatóan átadják a Győr-Pannonhalma közötti kb.17,7 km hosszú kerékpárutat.

Története

Az eredeti nevén Győrszentmárton ősidők óta lakott hely, némely történetíró szerint Civitas Pannónia nevű római város helyén állt. Az első település a 10.–11. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállás, majd a falu kialakulása a bencések 996-os itteni megjelenésével, a királyi alapítású kolostor felépítésével vette kezdetét. Albeus mester IV. Béla hiteles összeírója, akit a király Szent Márton monostor birtokainak összeírásával bízott meg, 1240 körül említi a falut e néven. A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Károly Róbert a győrszentmártoni apátot megerősítette az alsoki vásárjogában. A 14.–15. század az első nagy felvirágzás ideje volt. Néhány szomszédos, életképtelenné lett birtok, szállás vagy falu csatlakozásával, illetve beolvasztásával megnőtt a határ, felduzzadt a lakosság és megjelent a szántóvető népesség, vele a telkes, sőt a majoros gazdálkodás is. Részben önállósult Felsok (a mai Váralja), de piac- és vásártere közös maradt Alsokéval. A település a falu (villa) rangjára emelkedett, s a helységnek ekkor már volt temploma (1338) és plébániája, mely nevét a bazilika védőszentjéről kapta.

A 17. század elején a törökök elpusztították a települést, de 1689-ben Rummer Márton főapát újra telepítette. A török hódítás után gyorsan, de felemás módon teremtődtek újjá a társadalmi és a gazdasági kapcsolatok. A lélekszám rohamosan megnőtt, sok lett a belföldi bevándorló és a külhonból telepített német és szláv népesség. A visszatelepült apátság nagy építkezésekbe kezdett (major, magtár, számvevőségi épület). Megerősödtek a céhek, szélesebb körű lett az iskoláztatás. Fejlődik a civil városrészt irányító közigazgatási szervezet. (A részek: Város, Váralja, Hegy.) A mezőváros neve részben még Alsok, de inkább már Győri Szentmárton néven említették. A fejlődés további korlátjai voltak a település közepét elfoglaló vár körüli földek, melyek apátsági birtokok maradtak. A gazdák egy része a szélekre szorult.

A kapitalizálódó 19. században a céhek megszűntével kialakult a mezőváros kisipara és kereskedelmi hálózata. Középipar is létesült: malmok, téglagyár, szeszfőzde. Győrszentmárton ekkor már járási székhely volt. A főszolgabíróság, körjegyzőség és az uraság számvevősége létrehozta a tisztviselői kart. Körök, egyletek alakultak, óvodák és iskolák szerveződtek, illetve épültek. A lakosság létszáma 1900-ra eléri a háromezer főt. A millennium évében megindult a vasúti közlekedés.

A 19. századi örökváltság után megindult a földek elaprózódása. 1945-ben megtörtént a földosztás. Ezzel megszűnt a cselédség, s a falu is szabadon terjeszkedhetett. Az 1950-es járásrendezés során megszűnt a Pannonhalmi járás, a vidék járási székhelye Győr lett. Pannonhalma 1970-ben nagyközségi rangot kapott. Az államosítással leépült az ipar és a kereskedelem, a téeszesítéssel a paraszti magángazdálkodás. A lakosság be- és elköltözése miatt megváltozott a lakosság összetétele. Kialakult a Győrbe bejárók széles rétege. Nagy számban épültek új családi házak, új utcák, közintézmények. Kibővült az egészségügyi ellátás. Egy időre eltűntek a nagy vagyoni különbségek.

A település az apátsággal közös Pannonhalma nevet viseli 1965 óta; a Pannonhalma Guzmics Izidor (1786–1839) bencés szerzetes, bakonybéli apát 1824-es névalkotása volt. 1990-ben új politikai rend váltotta fel a régit. Az 1990-es évek közepére lezajlott a kárpótlás és a szövetkezetbe vont részarány-tulajdonok visszaadása, a tulajdonviszonyok rendezése. A több mint 4000 lakosú település a Sokoró-térség egyik központja. A városka 1970 óta a legnépesebb ezen a vidéken. Lakossága 1980 óta kissé csökkent, azonban népessége 1949-től napjainkig több mint 10%-kal megnőtt. Demográfiai mutatói nem a legkedvezőbbek. Kevés az élve születések aránya, ezért szaporulata negatív. Különösen az 1980 és 1990-es évek között erős elvándorlás jellemezte, mely 1990 után kisebb mértékűvé vált.

Mai élete

A település sokoldalú funkciói ellenére nem képes népességét megtartani. Népességének demográfiai struktúrája igen kedvező. Fiatal a korstruktúra, arányában itt a legkevesebb a 60 év felettiek aránya. A körzetben Pannonhalmán a legjobb a népesség átlagos iskolai végzettsége, itt van a legtöbb felsőfokú végzettségű ember. Bár a népesség gazdasági aktivitása csökkent, az napjaikban is megfelelő.

A munkanélküliség viszonylag alacsony, a kevésbé kvalifikált munkavállalókból kerülnek ki. A település sokoldalú szerepköréből és intézményhálózatából fakadóan jelentős munkaerővonzással bír, ugyanakkor a Sokoró vidékéről itt a legkevesebb az eljárók aránya. Pannonhalma csaknem színmagyar község, csupán elenyésző német és egyéb kisebbség él itt.

A város úthálózatának legnagyobb része szilárd, felületzárt útburkolat. A szennyvízcsatornázás folyamatosan végzett munka eredményeképpen 1997-ben 80%-os készültségű. A magánerős földgáz-beruházás 1996-ban befejeződött. Az elektromos energia- és az ivóvíz-szolgáltatás az egész településen megoldott. Saját hulladéklerakó telepe van, mely 10 környező település hulladékát képes fogadni. A telefonellátottság 1994 óta teljes, a jelenlegi igényeket kielégíti. 2000-ben Pannonhalma elnyerte a városi rangot.

A város lakóinak megélhetését a győri bejáró (ingázó) munkahelyeken kívül a helyi mezőgazdasági termelés adja, valamint az ehhez kapcsolódó feldolgozóüzemek: a Gabonaforgalmi Vállalat Keverőüzeme, a termelőszövetkezet nyúltápüzeme, a Sütőipari Rt. Sütőüzeme és nem utolsósorban a téglaipar helyi Téglagyára. A termelőszövetkezet közel 1900 ha földön gazdálkodik. A történelmi borvidék hagyományaihoz méltóan 200 hektáron szőlőt termesztenek, valamint a kapacitáskihasználás miatt a környék jó minőségű szőlőjét is felvásárolják. A tárolókapacitás mintegy 30 ezer hl. A bor helyi palackozásával jó hírnevet lehetne szerezni a városnak. A termelőszövetkezet további termelése a saját nyúltápüzem nyersanyagellátására irányul. Az üzem mintegy 400 vagon tápot állít elő. Jelentős exporttermékük a facélia, főleg német és holland megrendelésre. Ehhez jelentős mértékű magántermelés is hozzájárul. A Pannon Gabona Rt. Keverőüzeme 1966-ig malomként működött. A környék falvainak takarmányigényét szolgálja ki. Kapacitása évi 2400 vagon, tárolókapacitása 600 vagon gabona. A Győri Sütő Rt. Kenyérgyára 1976-ban épült. Feladata a környék kenyérrel és péksüteménnyel való ellátása volt (kapacitása mintegy 7, 5 ezer kg/nap volt), azonban már sok évvel ezelőtt bezárták. Mára már csak a romos, elhanyagolt épülete látható a település határában található győrsági leágazó környékén. A Téglaipari Rt. Téglagyára hagyományosan működő üzem. Nyersanyag tartaléka még kb. 20–25 évre elegendő. Évente 12–13 M db téglát gyárt.

A nagyrészt helyreállított Bencés Főapátság 1996-ban ünnepelte millenniumát, amikor is II. János Pál pápa ebből az alkalomból Győrbe és Pannonhalmára látogatott. 1997-ben, Szent Márton halálának 1600. évfordulóján szobrot szenteltek. A szobor a pannóniai születésű védőszentet, Tours egykori püspökét ábrázolja.

Forrás: Wikipédia