Gubacsapó mester
Populáris hír
Mi is az a guba?
A guba ősi népi viselet. Gyapjúszőttes anyag, s a belőle készült kabátféle felső gyapjúruha neve, melyet honfoglaló őseink a fennmaradt hagyományok szerint ideérkezésükkör már itt találtak, avar eredetűnek vélik. A szegények viselete volt, köznép még a 20. század elején is viselte vállra vetve vagy felvéve.
Debreceni guba fotó: debreceni értéktár
A magyarlakta területről háromféle guba ismeretes: bárányfürtös guba, rakott guba, sima guba. Szabása mindháromnak egyforma, technikailag azonban a K-i szőnyegtechnikára emlékeztető módon a szövött bárányfürtös és a rakott guba különbözött a vászonkötéses, fürt nélkül szövött sima gubától. A fürtetlen, csak a szövés után bolyhozott guba elnevezése Szatmár megyében füsült guba volt. Ha a gubavásznat a gubaszékről levették, az egyik oldalát körömpővel bolyhosra feltépték. – A gyapjúkon kívül viseltek rongypokrócból gubaszabással készült rongygubákat Mezőkövesden és környékén, valamint a Bihar m.-i Körösszegapátiban és Biharkeresztesen. A bihari Kissárréten és a polgári matyóknál kenderkócból is csináltak durva szövésű, fürtös csepűgubát. Az Alföldről szűrposztó gubáról is van adatunk. – A guba ismeretlen eredetű szó. Első írásbeli említése magyar területről 1387-ből való, és feltehetően gyapjúszőtten anyagra vonatkozik, 1528-ból származik az első olyan adat, amely kifejezetten ruhaként említi a gubát.
A debreceni gubás mesterek országosan híresek voltak jó minőségű, tiszta gyapjúból szőtt, hosszú, göndör fürtű, fekete gubáikról. A gubaposztót a hortobágyi pusztákon tartott rackajuh szőréből készítették. Az anyagba szövés közben gyapjúfürtöket fűztek, amitől a guba szőrmés bőr hatását keltette. A kész gubákat kallózták, vagyis gyors sodrású folyóvízben áztatták, hogy a guba szövete tömörödjön, tartósabbá váljon, és égerfakéreggel festették feketére. A koromfekete gubák nyakát élénkpiros veres posztóval „begallérozták”. Korong alakú „szemet” varrtak rá, mely a vállra vetett gubát rögzítette. A debreceni fürtös guba a Megyei Értéktár megbecsült eleme.
debreceni gubacsapó céh sárgaréz behívó tábla. fotó: mek.oszk.hu
Hogyan dolgoztak a gubacsapó mesterek?
A guba anyagát és magát a ruhadarabot is készítő mesterember. A szokványos gyapjúmunkát végzi, csak éppen gyapjúszövés közben minden harmadik-negyedik keresztfonal után egy sor válogatott gyapjúfürtöt rak be kézzel a szövetbe, amit újabb keresztfonalakkal rögzít benne. Ettől lesz a gubavászon külső oldala prémes, szőrös megjelenésű. A munkája az anyag elkészítésén és festésén kívül a ruhadarab szabása, gallérozása, majd letakarítása, végül vásáron való eladása is.
Gubások a miskolci vásárban. Fotó: mek.oszk.hu
Gubacsapók az Alföldön, főleg a Tiszántúl É-i felében és a Felföld K-i részén dolgoztak nagyobb számban. Neves központjaik voltak: Debrecen, Nagyvárad, Nagykároly, Miskolc, Ungvár. A gubacsapók a szűrcsapó mesterségből specializálódás útján váltak ki: nevükben a csapó a gyapjú fellazítására használt húros, íjas csapóeszközre utal, amelyet később a kézi kártoló váltott fel. A debreceni csapók 1529-es céhpecsétjén az íjas csapófa, a 18–19. sz.-i céhpecséteken viszont már a körömpő (kártoló) jelképezi a mesterséget
Gubacsapó műhely. Fotó: derimúzeum.hu
A gyapjú tisztításával, finomabb földolgozásra történő előkészítésével foglalkozó mesterember. A csapás szó eredeti jelentése: gyapjúfinomítás fonás előtt. Kifeszített húrt vagy madzagot lazára engedve belecsapták a tisztítandó gyapjúhalmazba. A nehezebb (a szemetes, durvább minőségű) alulra, a könnyebb, jó minőségű gyapjú pedig felülre került. Ezt a munkát végezte a csapó.
Gubás. Fotó: arcanum.com
Valószínűleg egy korábbi időszakban, így a magyar középkorban is a szűrszabók a ruházat megvarrása mellett a posztó készítésének összes munkafázisával is foglalkoztak. Ez az oka annak, hogy 1588-ból első fennmaradt adatunk a szűrszabót csapónak nevezi. A 17. sz.-tól kezdve feltűnő csapószűr megnevezés valószínűleg finomabb posztójú szűrt jelentett. A magyar szűrszabók a 16–17. sz.-tól kezdve túlnyomórészt az erdélyi szászok által készített, kisebb mértékben a Felvidékről behozott és gyengébb minőségű, kész szűrposztóval dolgoztak, ezért a posztónak való gyapjú csapását ez időtől nem végezték. De e munka emlékeként a szűrszabónak csapó vagy szűrcsapó elnevezése még a 19. sz.-ban is igen gyakori volt. A gyapjú fonás előtti csapásának eljárása, az eredeti csapás elnevezéssel együtt a szűrkészítéshez képest periferiálisabb szűrtarisznyás és kalapos mesterségben szinte napjainkig megmaradt. A 15–19. sz.-ban több városunkban működtek csapócéhek. A legnevezetesebbek egyike volt a debreceni. A nagyszámú debreceni csapó emlékét a mai napig utca őrzi.
