BakonyiHírek.hu

Március 18.

Sándor, József, Benedek

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltűnik a szél,

Zsákban Benedek

hoz majd meleget,

nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:

minden kislány férjhez adatik,

szőkék legelébb,

aztán feketék,

végül barnák és a maradék.

Végre beköszöntött a TAVASZ, az új élet kezdete. A népi kalendáriumok szerint március a legmozgalmasabb hónap, pontosabban március közepe. Hivatalosan is vége a télnek. A paraszti udvarokban megszaporodik a munka, a teendő, úgy a szántó-vető emberek körében, mint az állattartó gazdák udvaraiban. Sándor, József, Benedek zsákjukban hozott meleggel becsukják a tisztaszobák ajtóit, ahol nemrég még állt a szövőszék, az asszonyok befejezik a szövést, fonást.

A népi regula szerint ez történt:

„Valamikor egy hosszú tél után, Szent Péter egy zsákban kötve leküldte Sándorral a meleget a földre. Sándor ment mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súly alatt. Ekkor az országút szélén meglátott egy kocsmát, lerakodott és iddogálni kezdett. Meg is feledkezett arról, hogy mi a feladata. Szent Péter megsokkalta a földi emberek meleg után való sóvárgását és elküldte Jóskát, hogy keresse meg Sándort. Jóska útnak is indult, kereste, egyre csak kereste Sándort, végre megtalálta a kocsmában. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett arról, hogy miért küldték. Szent Péter türelmetlenkedni kezdett és Benedeket küldötte utánuk. Ő is elakadt a kocsmában. Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből, de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott és Jégtörő Mátyást küldötte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Jégtörő Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert nagyon jó kedvük volt és dalolásuk már messzire elhallatszott. Bement hozzájuk, mire szedték sátorfájukat és siettek a földre a zsák meleggel, s akkor hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.”

Valójában persze nem holmi kocsmatöltelékekről, hanem szent férfiakról van szó. Sándor a III. században élt nagy tudású, Kappadókia püspöke. Szeretettel és bölcsességgel kormányzott, hatalmas tekintélynek örvendett a nép körében. A keresztényüldözés vértanúja lett 252-ben ima közben halt meg, nagyon idős korában a rómaiak válogatott kínzásai közben.

József, Dávid házából származó ács, Újszövetség szerint Szűz Mária férje, Jézus nevelőapja, Szent Család feje.

A katolikus hagyományban József a Munkások védőszentje, és az Egyetemes Katolikus Egyház védőszentje is.

Benedek, Norciában született, előkelő szülőktől származott. Kezdetben Rómában tanult, de megelégelte a világi hívságokat, és később egy Subiacóhoz közeli barlangba vonult a világ elől. Három év után találtak rá pásztorok. 529. a montecassinói kolostor-Bencés rend alapítója és regulájának kidolgozója, ami a máig a nyugati szerzetesség alapja.

Sándor napja-március 18.

Az első igazán meleget hozó nap a népi hiedelem szerint. Ekkor már a napsugarak is barátságosabban simogatják a földeket. „Ha Sándor napján szép az idő, jó termés várható”, tartotta a népi regula. Ezen a napon engedték ki először a méheket. A néphit szerint, ha méhek sűrűn kitelepednek a kas, vagy kaptár szájára, akkor jó idő lesz.

József napja-március 19.

A három összetartozó nap közül a leggazdagabb szokásokban és hiedelmekben. „Ha József napján kiderült, hőség hozzánk beül”-szól a regula. Ha ezen a napon szivárvány látszik az égen, benne széle sárga sáv, az jó búzatermést, a széles piros sáv pedig bő bortermést ígér. Egyes falvakban ezen a napon kezdték el szántást, a gazdag termés reményében. Ezen a napon hajtották ki a legelőre először a jószágokat. Ezen a napon szólaltak meg először madarak is, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot.” Ezen a napon érkeznek fecskéink.

„Fecskét láttok, szeplőt hányok”

Benedek napja-március 21.

Ez a tavasz első napja. „Ha ezen a napon dörög az ég, száraz lesz a nyár”-tartották elődeink.  Ezen a napon ültetett hagymát augusztus 24-én szedték föl, utána a háztetőre rakták, ahol 7 nap érte a napsugár és 6 éjszaka a harmat. Ennek a hagymának a főzetét elsősorban a tífuszos betegek gyógyítására tartották alkalmasnak. Ezen a napon zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak.

Gyűjtötte, írta:
Weinper-Molnár Éva