BakonyiHírek.hu

Az mindenképp elgondolkoztató, hogy rohanó világunk micsoda táptalajjal szolgál ilyennek, mint a koronavírus.

Éppen ezért gondoljuk azt, hogy ha lehetőség van rá, álljunk meg, mert kilehet és ki is kell zökkeni a hétköznapok őrületéből, mely mostani helyzetben sok izgalmat nem ad, maximum a közösségi oldalakon az ilyen-olyan véleménynyilvánítások olvasgatása. Mert ugye tudjuk, hogy mindenki jobban tudja és mindig van a megoldásra egy-egy probléma, vagy legalábbis nagyobb hírértéke van a bajnak és ezen szomjunkat kioltani vágyó oldalak gyártják a problémát, hogy aztán állj meg ott és szörnyülködj, sopánkodj…

Mit javaslunk mi?

Ha lehetőség van rá, fedezd fel az erdőt, a tájat. Kirándulj. Menj családdal, beszélgessetek sokat. Álljatok meg egy nagy fánál, mely túlélte őseinket és lehet, túlél minket is… -No nem a koronavírus végett.   

Vegyél elő egy könyvet, olvass csak úgy magadnak, vagy ha van gyermek a közelben, -szomszéd is jó -olvass neki, jó móka lesz! Vagy beszélgessetek a múltról, gyerekkorról.

-Most, miközben írom a sorokat jutott eszembe, hogy ki ne emlékezne azokra a napokra -feltéve, ha a 70-es években már gyermekként ismerkedett a világgal, -mikor hétfőnként nem volt adás a tévében… Talán sokunknak a legszebb pillanatokat hozta.  Előkerült a mesekönyv a diavetítő! Nem volt pánik, viszont volt jókedv.

Jó lehetőség hogy megálljunk, hogy örüljünk annak, ami körbevesz, legyen az egy erdei ösvény, egy könyv, egy régi játék vagy a saját családunk.

Vannak, akik ezt nem tehetik meg, akikre most különös felelősség hárul. Egészségügyi dolgozók, döntésvégrehajtók, döntéshozók… lehetne sorolni

Vigyázzunk, figyeljünk egymásra!

Ez nem az-az időszak amikor a határaikat kell feszegetni, hanem a határainkon belül látni és érezni.

Útirány.hu
S.Lajos